42. és hangos szóval kiáltotta:„Áldott vagy te az asszonyok között,és áldott a te méhed gyümölcse!
43. Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?
44. Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben.
45. Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”
46. Mária pedig ezt mondta:„Magasztalja lelkem az Urat,
47. és az én lelkem ujjongIsten, az én Megtartóm előtt,
48. mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára:és íme, mostantól fogvaboldognak mond engem minden nemzedék,
49. mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas,és szent az ő neve,
50. irgalma megmarad nemzedékről nemzedékreaz őt félőkön.
51. Hatalmas dolgot cselekedett karjával,szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
52. Hatalmasokat döntött le trónjukról,és megalázottakat emelt fel.
53. Éhezőket látott el javakkal,és bővelkedőket küldött el üres kézzel.
54. Felkarolta szolgáját, Izráelt,hogy megemlékezzék irgalmáról,
55. amint kijelentette atyáinknak,Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.”
56. Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.
57. Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.
58. Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele.
59. A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
60. Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem János legyen a neve.”
61. Mire ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának.”