22. Minthogy a körülmetélkedést Mózes rendelte el nektek – nem mintha Mózestől volna, hanem az atyáktól van –, és szombaton is körülmetélitek az embert.
23. Ha körülmetélitek az embert szombaton, hogy ne sértsék meg Mózes törvényét, akkor miért haragusztok énrám, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam szombaton?
24. Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet.”
25. A jeruzsálemiek közül ekkor így szóltak némelyek: „Vajon nem ő az, akit meg akarnak ölni?
26. És íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene. Talán bizony felismerték a vezetők, hogy ő a Krisztus?
27. Csakhogy róla tudjuk, honnan való; amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja majd, honnan való.”
28. Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: „Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én mégsem önmagamtól jöttem, hanem az, aki engem elküldött, igaz, ti őt nem ismeritek.
29. Én ismerem őt, hiszen tőle származom, és ő küldött el engem.”
30. El akarták fogni tehát, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája.
31. A sokaságból sokan hittek benne, és ezt mondták: „A Krisztus, amikor eljön, tesz-e több jelt, mint amennyit ez tett?”
32. Meghallották a farizeusok, hogy a sokaság ezeket suttogja róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok, hogy fogják el őt.
33. Jézus ekkor így szólt: „Még egy kis ideig veletek vagyok, de elmegyek ahhoz, aki elküldött engem.
34. Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.”
35. A zsidók erre így beszéltek egymás között: „Hova akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a görögök között lévő szórványba készül, és a görögöket akarja tanítani?
36. Miféle beszéd ez: Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?”
37. Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!
38. Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!”