10. Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem – amennyire lehetett – titokban.
11. A zsidók pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: „Hol van ő?”
12. És sokat suttogtak róla a sokaságban: némelyek azt mondták róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: „Nem az, sőt félrevezeti a népet.”
13. De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert féltek a zsidóktól.
14. Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett.
15. Csodálkoztak a zsidók ezen, és ezt kérdezték: „Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta?”
16. Jézus erre így válaszolt nekik: „Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem.
17. Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.
18. Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, abban nincs hamisság.
19. Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a törvényt. Miért akartok engem megölni?”
20. A sokaság erre ezt mondta: „Ördög van benned: ki akar téged megölni?”
21. Jézus így válaszolt nekik: „Egyetlen dolgot vittem véghez, és mindnyájan megütköztök rajta.
22. Minthogy a körülmetélkedést Mózes rendelte el nektek – nem mintha Mózestől volna, hanem az atyáktól van –, és szombaton is körülmetélitek az embert.
23. Ha körülmetélitek az embert szombaton, hogy ne sértsék meg Mózes törvényét, akkor miért haragusztok énrám, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam szombaton?
24. Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet.”
25. A jeruzsálemiek közül ekkor így szóltak némelyek: „Vajon nem ő az, akit meg akarnak ölni?