22. Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél?
23. Jézus mellett telepedett le egyik tanítványa, akit Jézus szeretett.
24. Intett neki Simon Péter, hogy tudakolja meg, ki az, akiről beszél?
25. Az ráhajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az?”
26. Jézus így felelt: „Az, akinek én mártom be a falatot, és odaadom.” Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, a Simon fiának;
27. és akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá: „Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar!”
28. Az ott ülők közül senki sem értette, hogy miért mondja ezt neki.
29. Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondja neki Jézus: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy azt, hogy a szegényeknek adjon valamit.
30. Miután tehát elfogadta a falatot, azonnal kiment. Már éjszaka volt.
31. Amikor kiment, így szólt Jézus: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne;
32. ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt.
33. Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom.
34. Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!