Ószövetség

Újszövetség

János 12:30-41 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

30. Jézus megszólalt: „Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek.

31. Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme.

32. Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.”

33. Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

34. A sokaság megkérdezte tőle: „Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia?”

35. Jézus ezt mondta nekik: „Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.

36. Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!” Ezeket mondta Jézus, majd eltávozott és elrejtőzött előlük.

37. Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne,

38. hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?”

39. Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta:

40. „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”

41. Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt.

Olvassa el a teljes fejezetet János 12