Ószövetség

Újszövetség

János 12:26-34 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

26. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.

27. Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem!

28. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” Erre hang hallatszott az égből: „Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.”

29. A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: „Angyal beszélt vele.”

30. Jézus megszólalt: „Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek.

31. Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme.

32. Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.”

33. Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

34. A sokaság megkérdezte tőle: „Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia?”

Olvassa el a teljes fejezetet János 12