16. Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla.
17. A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból, most bizonyságot tett mellette.
18. Elébe is azért vonult ki a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette.
19. A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: „Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!”
20. Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent.
21. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: „Uram, Jézust szeretnénk látni.”
22. Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak.
23. Jézus így válaszolt nekik: „Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia.
24. Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.
25. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.
26. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
27. Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem!
28. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” Erre hang hallatszott az égből: „Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.”
29. A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: „Angyal beszélt vele.”
30. Jézus megszólalt: „Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek.
31. Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme.
32. Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.”
33. Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.