1. Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek.
2. Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,
3. tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.
4. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.
5. Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.
6. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.
7. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól,
8. a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.
9. A szegény sorsú testvér dicsekedjék a méltóságával,
10. a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága.
11. Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága lehullik, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.
12. Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.
13. Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal.