Ószövetség

Újszövetség

Zsoltárok 30:2-13 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

2. Magasztallak, Uram,mert megmentettél.Nem engedted, hogy ellenségeimörüljenek bajomon.

3. Uram, Istenem, hozzád kiáltottam,és meggyógyítottál engem.

4. Uram, kihoztál engema holtak hazájából,életben tartottál,nem roskadtam a sírba.

5. Zengjetek az Úrnak, ti hívei,magasztaljátok szent nevét!

6. Mert csak egy pillanatig tart haragja,de egész életen át a kegyelme.Este szállást vesz a sírás,reggelre itt az ujjongás.

7. Míg jó dolgom volt, azt gondoltam:Nem tántorodom meg soha.

8. Uram, kegyelmedbÅ‘lhatalmas hegyre állítottál.De ha elrejtetted orcádat,én megrettentem.

9. Hozzád kiáltok, Uram!Így esedezem az Úrhoz:

10. Mit használ neked a vérem,ha leszállok a sírgödörbe?Hálát ad-e neked, aki porrá lett,hirdeti-e hűségedet?

11. Hallgass meg, Uram, kegyelmesen,légy segítségemre, Uram!

12. Gyászomat örömre fordítottad,leoldoztad gyászruhámat,és örömbe öltöztettél.

13. Ezért szüntelen zeng neked a szívem,örökké magasztallak, Uram, Istenem!

Olvassa el a teljes fejezetet Zsoltárok 30