Ószövetség

Újszövetség

Zsoltárok 139:2-17 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

2. Tudod, ha leülök vagy ha felállok,messziről is észreveszed szándékomat.

3. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet,gondod van minden utamra.

4. Még nyelvemen sincs a szó,te már pontosan tudod, Uram.

5. Minden oldalról körülfogtál,kezedet rajtam tartod.

6. Csodálatos nekem ez a tudás,igen magas, nem tudom felfogni.

7. Hova menjek lelked elől?Orcád elől hova fussak?

8. Ha a mennybe szállnék, ott vagy,ha a holtak hazájában feküdnék le,te ott is ott vagy.

9. Ha a hajnal szárnyaira kelnék,és a tenger túlsó végén laknék,

10. kezed ott is elérne,jobbod megragadna engem.

11. Ha azt gondolnám,hogy elnyel a sötétség,és éjszakává lesz körülöttem a világosság:

12. a sötétség nem lenne elég sötét neked,az éjszaka világos lenne, mint a nappal,a sötétség pedig olyan, mint a világosság.

13. Te alkottad veséimet,te formáltál anyám méhében.

14. Magasztallak téged,mert félelmes és csodálatos vagy;csodálatosak alkotásaid,és lelkem jól tudja ezt.

15. Csontjaim nem voltak rejtve előtted,amikor titkon formálódtam,mintha a föld mélyén képződtem volna.

16. Alaktalan testemet már látták szemeid;könyvedben minden meg volt írva,a napok is, amelyeket nekem szántál,bár még egy sem volt meg belőlük.

17. Mily drágák nekem szándékaid,Istenem, mily hatalmas azoknak száma!

Olvassa el a teljes fejezetet Zsoltárok 139