Ószövetség

Újszövetség

Jóel 2:7-17 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

7. Száguldanak, mint a vitézek,fölhágnak a kőfalakra,mint a harcosok.Mindegyik a maga útján halad,nem tér le ösvényéről.

8. Nem taszigálják egymást,mindegyik a maga útján jár.A fegyvereken is keresztültörnek,nem lehet föltartóztatni őket.

9. Megrohanják a várost,futkosnak a várfalon,behatolnak a házakba,az ablakokon keresztülbemennek, mint a tolvaj.

10. Reszket előtte a föld,megrendül az ég.A nap és a hold elsötétül,a csillagok elvesztik fényüket.

11. Az Úr mennydörög serege előtt.Roppant nagy a tábora,hatalmas parancsának a végrehajtója.Nagy és igen félelmetesaz Úrnak a napja!Ki bírja ki azt!?

12. De még most is így szól az Úr:Térjetek meg hozzám teljes szívvel,böjtölve, sírva és gyászolva!

13. Szíveteket szaggassátok meg,ne a ruhátokat,úgy térjetek megIstenetekhez, az Úrhoz!Mert kegyelmes és irgalmas ő,türelme hosszú, szeretete nagy,és megbánja, még ha veszedelmet hoz is.

14. Ki tudja, hátha most is megbánja,és áldást hagy maga után?Hozzatok étel- és italáldozatotIsteneteknek, az Úrnak!

15. Fújjátok meg a kürtöt a Sionon!Tartsatok szent böjtöt,hirdessétek ki, hogy ünnep lesz.

16. Gyűjtsétek össze a népet,tartsatok szent gyűlést,gyűjtsétek össze a véneket,gyűjtsétek össze a gyermekeket,még a csecsemőket is!Jöjjön ki lakásából a vőlegény,a menyasszony is a szobájából!

17. A templomcsarnok és az oltár közöttsírjanak a papok, az Úr szolgái!Így szóljanak:Szánd meg Uram, népedet,ne engedd,hogy gyalázzák örökségedet!Ne csúfolhassák őket a pogányok!Miért mondanák a népek között:Hol van az ő Istenük?

Olvassa el a teljes fejezetet Jóel 2