18. Letérnek útjukról a karavánok,de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.
19. Nézelődnek Téma karavánjai,a sébai vándorokbennük reménykednek.
20. De megszégyenülnek,amiért bennük bizakodtak,csalódnak, amikor odaérnek.
21. Így lettetek nekem semmit érővé:látjátok a borzalmat, és féltek.
22. Mondtam-e, hogy adjatok valamit,vagy javaitokból vesztegessetek megvalakit érdekemben,
23. hogy mentsetek meg az ellenség kezéből,váltsatok ki a zsarnokok kezéből?
24. Tanítsatok, és elhallgatok,értessétek meg velem, miben tévedtem!
25. Milyen fájdalmas az őszinte beszéd!De mire való örökös feddésetek?
26. Szavakért akartok megfeddeni?Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!