16. amikor zavarosak a jégtől,ha olvadó hó rejtőzik bennük.
17. De idővel visszahúzódnak, elapadnak,a hőségben fenékig kiszikkadnak.
18. Letérnek útjukról a karavánok,de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.
19. Nézelődnek Téma karavánjai,a sébai vándorokbennük reménykednek.
20. De megszégyenülnek,amiért bennük bizakodtak,csalódnak, amikor odaérnek.
21. Így lettetek nekem semmit érővé:látjátok a borzalmat, és féltek.
22. Mondtam-e, hogy adjatok valamit,vagy javaitokból vesztegessetek megvalakit érdekemben,
23. hogy mentsetek meg az ellenség kezéből,váltsatok ki a zsarnokok kezéből?
24. Tanítsatok, és elhallgatok,értessétek meg velem, miben tévedtem!
25. Milyen fájdalmas az őszinte beszéd!De mire való örökös feddésetek?
26. Szavakért akartok megfeddeni?Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!
27. Ti még az árvára is sorsot vettek,barátaitokra is alkudoztok!
28. Tekintsetek rám végre,szemetekbe csak nem hazudok!
29. Hagyjátok abba, ne legyen álnokság!Hagyjátok abba, még mindig igazam van!
30. Szólt-e nyelvem álnokságot?Nem érezné-e ínyem a romlást?