19. Annyiba veszi a vasat,mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát.
20. A nyílvesszőtől nem futamodik meg,pozdorjává törnek rajta a parittyakövek.
21. Semmibe se veszi a dorongot,nevet a dárda suhogásán.
22. Hasán mintha éles cserepek lennének,mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban.
23. Nyomában fortyog a mély víz,mint a fazékban,fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt.
24. Csillogó ösvényt hagy maga után,mintha megőszült volna a mély víz.
25. Nincs a földön hozzá hasonló,úgy van teremtve, hogy ne rettegjen.