Ószövetség

Újszövetség

Jób 37:5-18 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

5. Csodás hangon mennydörög az Isten,és nagy tetteket visz véghez,amelyeket meg sem értünk.

6. Megparancsolja a hónak,hogy hulljon a földre,a záporesőnek és a felhőszakadásnak,hogy zuhogjon.

7. Minden emberi kezet lefog,hadd tudja meg minden ember,hogy most ő cselekszik!

8. A vadállat is rejtekébe húzódik,és búvóhelyén tanyázik.

9. Kamrájából előjön a szélvihar,Észak csillagzata felől a hideg.

10. Isten leheletétől jég támad,a víz felszíne jégpáncél lesz.

11. Majd nedvességgel terheli meg a felleget,és villámot szór a felhő.

12. Gomolyog az körös-körül,hogy az ő irányítása szerint megtegyemindazt, amit csak parancsolaz egész föld kerekségén.

13. Egyszer büntetésül adja földjére,máskor meg szeretetből.

14. Figyelj csak ide, Jób!Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!

15. Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten,hogy villámfénye ragyogjon a felhőben?

16. Tudod-e, miért lebegnek a fellegek,a tökéletes tudás csodái?

17. Hogyan melegednek át ruháid,ha nyugton hagyja a déli szél a földet?

18. Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta,mely szilárd, mint az öntött tükör?

Olvassa el a teljes fejezetet Jób 37