1. Végre kinyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.
2. Megszólalt Jób, és ezt mondta:
3. Vesszen el a nap, amelyen születtem,az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!
4. Legyen sötét az a nap,ne törődjék vele Isten odafönt,ne ragyogjon rajta napsugár!
5. Vegye birtokba sötétség, a halál árnyéka,lakozzék rajta felhő,nappal is sötétség tegye rémessé!
6. Azt az éjszakát vak sötétség ragadja el!Ne kerüljön az év napjai közé,ne számítsák bele a hónapok számába!
7. Legyen az az éjszaka meddő,ne legyen akkor ujjongás!
8. Rontsák meg, akik képesekmegátkozni a nappalt,felingerelni a Leviátánt.
9. Sötétüljenek el annak alkonyatán a csillagok,hiába várjon világosságra,ne lássa meg a hajnal sugarait,
10. mert nem zárta be anyám méhének ajtaját,és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot!
11. Miért nem haltam meg,mikor megszülettem?Miért nem múltam ki,mikor anyám méhéből kijöttem?
12. Miért is vettek engem térdre,és emlőkre, hogy szopjak?
13. Akkor most feküdnék, és békén lennék.Akkor aludnék, és nyugalmam volna,