Ószövetség

Újszövetség

Jób 29:7-12 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

7. Amikor a városkapuhoz mentem,és elfoglaltam helyemet a téren,

8. ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak,az öregek pedig fölkeltek,és állva maradtak.

9. A vezető emberekabbahagyták a beszédet,és tenyerüket a szájukra tették.

10. A fejedelmek hangja elnémult,és nyelvük az ínyükhöz tapadt.

11. Akinek a füle hallott rólam,boldognak mondott,akinek a szeme látott,mellettem tanúskodott.

12. Mert megmentettema segítségért kiáltó nyomorultat,és az árvát, akinek nem volt segítője.

Olvassa el a teljes fejezetet Jób 29