Ószövetség

Újszövetség

Jób 29:5-15 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

5. amikor még velem volt a Mindenhatóés körülöttem voltak gyermekeim;

6. amikor lépteim tejszínben fürödtek,és mellettem a kősziklából isolajpatakok ömlöttek.

7. Amikor a városkapuhoz mentem,és elfoglaltam helyemet a téren,

8. ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak,az öregek pedig fölkeltek,és állva maradtak.

9. A vezető emberekabbahagyták a beszédet,és tenyerüket a szájukra tették.

10. A fejedelmek hangja elnémult,és nyelvük az ínyükhöz tapadt.

11. Akinek a füle hallott rólam,boldognak mondott,akinek a szeme látott,mellettem tanúskodott.

12. Mert megmentettema segítségért kiáltó nyomorultat,és az árvát, akinek nem volt segítője.

13. A veszendő áldása szállt rám,és az özvegy szívét felvidítottam.

14. Igazságot öltöttem magamra,és az is magára öltött engem,jogosság volt a palástom és a süvegem.

15. A vaknak szeme voltam,és lába a sántának.

Olvassa el a teljes fejezetet Jób 29