3. Amikor mécsese világított fejem fölött,sötétben is az ő világosságánál járhattam;
4. mint amilyen ifjúkorom idején voltam,amikor Istennel közösségbenélhettem sátramban;
5. amikor még velem volt a Mindenhatóés körülöttem voltak gyermekeim;
6. amikor lépteim tejszínben fürödtek,és mellettem a kősziklából isolajpatakok ömlöttek.
7. Amikor a városkapuhoz mentem,és elfoglaltam helyemet a téren,
8. ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak,az öregek pedig fölkeltek,és állva maradtak.
9. A vezető emberekabbahagyták a beszédet,és tenyerüket a szájukra tették.
10. A fejedelmek hangja elnémult,és nyelvük az ínyükhöz tapadt.
11. Akinek a füle hallott rólam,boldognak mondott,akinek a szeme látott,mellettem tanúskodott.
12. Mert megmentettema segítségért kiáltó nyomorultat,és az árvát, akinek nem volt segítője.
13. A veszendő áldása szállt rám,és az özvegy szívét felvidítottam.