Ószövetség

Újszövetség

Jób 29:2-11 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

2. Bárcsak olyan volnék,mint a hajdani hónapokban!Mint azokban a napokban,amikor Isten őrzött engem!

3. Amikor mécsese világított fejem fölött,sötétben is az ő világosságánál járhattam;

4. mint amilyen ifjúkorom idején voltam,amikor Istennel közösségbenélhettem sátramban;

5. amikor még velem volt a Mindenhatóés körülöttem voltak gyermekeim;

6. amikor lépteim tejszínben fürödtek,és mellettem a kősziklából isolajpatakok ömlöttek.

7. Amikor a városkapuhoz mentem,és elfoglaltam helyemet a téren,

8. ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak,az öregek pedig fölkeltek,és állva maradtak.

9. A vezető emberekabbahagyták a beszédet,és tenyerüket a szájukra tették.

10. A fejedelmek hangja elnémult,és nyelvük az ínyükhöz tapadt.

11. Akinek a füle hallott rólam,boldognak mondott,akinek a szeme látott,mellettem tanúskodott.

Olvassa el a teljes fejezetet Jób 29