Ószövetség

Újszövetség

Jób 22:1-18 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

1. Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:

2. Használhat-e az ember Istennek?Hiszen csak önmagának használ az okos.

3. Mi öröme telik a Mindenhatónakabban, hogy te igaz vagy?Van-e haszna abból,hogy te feddhetetlenül élsz?

4. Talán azért fenyít téged, mert féled őt,ezért száll perbe veled?

5. Bizony sok gonoszságod van,és bűneidnek se vége, se hossza!

6. Hiszen zálogot vettél atyádfiaitól ok nélkül,és meztelenre vetkőztetted őket.

7. A szomjazónak nem adtál vizet inni,az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.

8. A hatalmaskodóé az ország,a kiváltságosok laknak benne.

9. Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el,az árvák karjait összetörted.

10. Ezért vannak körülötted csapdák,és hirtelen rémület ijeszt téged.

11. Sötétség lep meg; nem látsz,vízáradat borít el.

12. Mennyei magasságban van az Isten!Nézd, milyen magasanragyognak a csillagok!

13. És te azt kérdezted: Mit tud az Isten?Ítélkezhet-e a sötét felhőn keresztül?

14. Sűrű felhők rejtik el őt,nem lát, és az ég peremén jár-kel.

15. Követed-e az ősidők ösvényét,amelyet álnok emberek tapostak,

16. akik időnap előtt ragadtattak el,és alapjukat elmosta az ár?

17. Azt mondták Istennek:Távozz tőlünk!Mit tehet értünk a Mindenható?

18. Ő mégis megtöltötte házukat javaival.A bűnös tanácsoktóltávol tartom magam!

Olvassa el a teljes fejezetet Jób 22