Ószövetség

Újszövetség

Jób 20:1-12 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

1. Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:

2. Azért kényszerít ingerültségem feleletre,s amiatt van nyugtalanság bennem,

3. mert megszégyenítő kioktatást hallok.De értelmes lelkem megadja a választ.

4. Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva,amióta csak ember került a földre,

5. a bűnösök vigadozása rövid ideig tart,és az elvetemültek öröme egy pillanat?

6. Ha az égig nőne is büszkesége,és a felleget érné is feje,

7. semmivé lesz örökre, mint a ganéj,és akik látták, majd ezt mondják: Hova lett?

8. Elrepül, mint az álom, és nem találják.Eltűnik, mint az éjszakai látomás.

9. Nem ragyog már rá senkinek a szeme,lakóhelyén nem törődnek többé vele.

10. Fiai a nincstelenek kedvében járnak,és vagyonát kiereszti kezéből.

11. Ha csontjai tele is voltak ifjú erővel,az vele együtt a porba hanyatlik.

12. Ha édes szájában a gonoszság,és nyelvével szopogatja azt,

Olvassa el a teljes fejezetet Jób 20