Ószövetség

Újszövetség

Jób 17:5-16 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

5. Aki haszonért jelenti föl embertársait,annak a fiai hiába fognak sóvárogni.

6. Szóbeszéd tárgyává tett a népek előtt,olyan vagyok, mint akit arcul köptek.

7. Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt,minden tagom olyan, mint az árnyék.

8. Elszörnyednek ezen a becsületes emberek,és az ártatlan felindul az elvetemült miatt.

9. De az igaz ragaszkodik a maga útjához,és a tiszta kezű ereje megnő.

10. De jöjjetek csak mindnyájan újra,úgysem találok bölcset köztetek!

11. Napjaim elmúltak,szétfoszlottak terveim,szívemnek vágyai.

12. Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni,mintha a világosság közelebb lenne,mint a sötétség.

13. Ha abban kell reménykednem,hogy a holtak hazája a házam,a sötétségben vetettem meg az ágyam,

14. ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem,a férgeket pedig anyámnak és nénémnek,

15. hol van akkor az én reménységem?Ki láthat itt reménysugárt?

16. Velem száll le a holtak hazájába,ha majd együtt a porba hanyatlunk.

Olvassa el a teljes fejezetet Jób 17