13. Körülvettek engem íjászai,felhasítja veséimet kíméletlenül,epémet kiontja a földre.
14. Rést rés után tör rajtam,és rám rohan, mint valami hős.
15. Zsákruhát varrtam bőrömre,és porba hajtottam büszkeségemet.
16. Arcom a sírástól kivörösödött,szempilláimon a halál árnyéka van.
17. Pedig nem tapad kezemhez erőszak,és imádságom tiszta.
18. Föld, ne takard el véremet,ne némuljon el segélykiáltásom!
19. Most is van tanúm a mennyben,aki mellettem bizonyít a magasságban.
20. Saját barátaim csúfolnak!Álmatlanul tekintek Istenre,
21. hogy igazolja a férfiút Istennél,s az embert embertársával szemben.
22. Mert ez a néhány esztendő eltelik,és én nem térek vissza az ösvényről,amelyen elmegyek.