Ószövetség

Újszövetség

Jób 14:12-22 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

12. de az ember nem kel föl,ha egyszer lefeküdt:az egek elmúltáig sem ébrednek föl,nem serkennek föl alvásukból.

13. Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában,ott rejtegetnél haragod elmúltáig!Kiszabnád időmet,azután újra gondolnál rám.

14. Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni?Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni,míg csak be nem következik a fordulat.

15. Szólnál hozzám, és én válaszolnék,kívánkoznál kezed alkotása után.

16. Akkor még lépteimet is megszámlálnád,de nem tartanád számon vétkemet.

17. Zacskóban volna lepecsételve minden vétkem,és eltörölnéd bűneimet.

18. Még a hegy is szétomlik, ha ledől,és a kőszikla is elmozdul helyéről.

19. A köveket is lekoptatja a víz,a föld porát is elsodorja az ár.Így pusztítod el a halandó reménységét.

20. Hatalmaskodol rajta szüntelen,s el kell mennie.Eltorzítod arcát, és úgy bocsátod el.

21. Ha tisztességre jutnak fiai, ő nem tudja.Ha semmibe veszik őket,nem veszi észre.

22. Teste csak saját fájdalmát érzi,lelke csak magát gyászolja.

Olvassa el a teljes fejezetet Jób 14