4. Becsapják egymást az emberek,nem mondanak igazat.Hazug beszéddel koptatják nyelvüket,belefáradnak a romlottságba.
5. Lakóhelyed álnokság tanyája;az álnokság miatttudni sem akarnak rólam– így szól az Úr.
6. Ezért így szól a Seregek Ura:Megolvasztom, megvizsgálom őket,mi mást tehetnék népemmel?
7. Gyilkos nyíl a nyelvük,szájuk álnok módon beszél,békésen beszélnek egymással,de magukban cselt szőnek.
8. Ne toroljam meg ezeket– így szól az Úr –és ne álljak bosszútaz ilyen népen?
9. Zokogva siratom a hegyeket,gyászolom a puszta legelőit,mert kiégtek, ember sem jár arra,és nem hallik a nyájak bégetése.Az ég madarai és az állatok iselbujdostak, elköltöztek.
10. Jeruzsálemet kőhalommá teszem,sakálok tanyájává,Júda városait pediglakatlan pusztává teszem.
11. Ki az a bölcs ember, aki ezt megérti, és hirdetni tudja, amit az Úr szája kijelentett neki:Miért vész el az ország?Miért ég ki, mint a puszta,ahol senki sem jár?
12. Megmondta az Úr: Mivel elhagyták tanításomat, amelyet én adtam nekik, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint éltek,
13. hanem megátalkodott szívvel követték a Baalokat, amire elődeik tanították őket,
14. azért így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Ürömmel etetem meg ezt a népet, és méreggel itatom meg.
15. Szétszórom őket olyan népek közé, amelyeket nem ismertek sem ők, sem elődeik, és fegyvert küldök a nyomukba, amíg csak meg nem semmisítem őket!
16. Ezt mondja a Seregek Ura:Gondoskodjatok siratóasszonyokról,hívjátok őket, hogy jöjjenek!Üzenjetek a siratáshoz értőknek,jöjjenek ide!
17. Sietve kezdjenek siratni minket;a mi szemünk is lábadjon könnybe,a mi szemünkből is omoljanak a könnyek!
18. Mert siratóének hangzik a Sionról:Jaj, hogy elpusztultunk,de nagy szégyen ért bennünket!El kellett hagynunk ezt a földet,feldúlták lakóhelyünket!
19. Hallgassatok, asszonyok,az Úr szavára,hogy felfogja fületek, amit ő mond!Tanítsátok lányaitokat siratóénekre,egyik asszony a másikat e gyászénekre:
20. Belépett ablakainkon a halál,bejött palotáinkba,kiirtotta a gyermekeket az utcáról,az ifjakat a terekről!