1. Bárcsak lenne a pusztábanegy kunyhóm az út mentén!Elhagynám népemet, elmennék tőle,mert mindenki házasságtörő,hűtlen társaság!
2. Nyelvük olyan, mint a kifeszített íj,hazugsággal és nem igazsággalhatalmaskodnak az országban!Egyik gonoszságot a másik után követik el,de engem nem ismernek– így szól az Úr.
3. Mindenki őrizkedjék felebarátjától,ne bízzatok a testvérben sem!Hiszen még a testvér ismind meg akar csalni,rágalmakat terjesztmég a felebarát is.
4. Becsapják egymást az emberek,nem mondanak igazat.Hazug beszéddel koptatják nyelvüket,belefáradnak a romlottságba.
5. Lakóhelyed álnokság tanyája;az álnokság miatttudni sem akarnak rólam– így szól az Úr.
6. Ezért így szól a Seregek Ura:Megolvasztom, megvizsgálom őket,mi mást tehetnék népemmel?
7. Gyilkos nyíl a nyelvük,szájuk álnok módon beszél,békésen beszélnek egymással,de magukban cselt szőnek.
8. Ne toroljam meg ezeket– így szól az Úr –és ne álljak bosszútaz ilyen népen?
9. Zokogva siratom a hegyeket,gyászolom a puszta legelőit,mert kiégtek, ember sem jár arra,és nem hallik a nyájak bégetése.Az ég madarai és az állatok iselbujdostak, elköltöztek.