14. Miért maradunk veszteg?Gyűljetek össze,menjünk az erős városokba,hogy ott nyugton legyünk!De Istenünk, az Úr úgy ad nyugtot,hogy mérget ad innunk,hiszen vétkeztünk az Úr ellen.
15. Békességre várunk,de nem lesz semmi jó;a gyógyulás idejére,de jön a rettegés.
16. Dán felől hallatsziklovainak prüszkölése,méneinek nyerítésétőlreng az egész föld.Megérkezve megemésztikaz egész országot:a várost és lakóit.
17. Bizony, mérges kígyókat küldök rátok,amelyeken nem fog a varázslás,és megmarnak benneteket!– így szól az Úr.
18. Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel,beteg a szívem.
19. Népem kiáltása hangzikmessze földről:Hát nincs az Úr a Sionon?Nincs már ott Királya?Miért bosszantottakengem bálványokkal,idegen hiábavalóságokkal?
20. Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,és mi nem szabadultunk meg!
21. Népem összetöréseengem is összetört;gyászolok, rémület fogott el.
22. Nincs balzsamolaj Gileádban,nincs ott orvos?Miért nem tud begyógyulninépemnek a sebe?
23. Bárcsak a fejem víznek,és a szemem könnynekforrásává válnék!Éjjel-nappal siratnámnépem megöltjeit.