13. Szüretelni akartam náluk– így szól az Úr –,de nincs szőlő a tőkén,nincs füge a fán,levele is elhervadt.Ezért sorsukra hagyom őket.
14. Miért maradunk veszteg?Gyűljetek össze,menjünk az erős városokba,hogy ott nyugton legyünk!De Istenünk, az Úr úgy ad nyugtot,hogy mérget ad innunk,hiszen vétkeztünk az Úr ellen.
15. Békességre várunk,de nem lesz semmi jó;a gyógyulás idejére,de jön a rettegés.
16. Dán felől hallatsziklovainak prüszkölése,méneinek nyerítésétőlreng az egész föld.Megérkezve megemésztikaz egész országot:a várost és lakóit.
17. Bizony, mérges kígyókat küldök rátok,amelyeken nem fog a varázslás,és megmarnak benneteket!– így szól az Úr.
18. Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel,beteg a szívem.
19. Népem kiáltása hangzikmessze földről:Hát nincs az Úr a Sionon?Nincs már ott Királya?Miért bosszantottakengem bálványokkal,idegen hiábavalóságokkal?
20. Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,és mi nem szabadultunk meg!