4. Összeomlott Móáb,kiáltásuk Cóárig hangzik.
5. Keservesen sírva mennek föla Luhít-hágón,Hórónaim lejtőjén jajkiáltás hangzikaz ellenség pusztítása miatt.
6. Meneküljetek, mentsétek meg életeteket,és legyetek olyanok,mint bokor a pusztában!
7. Mivel alkotásaidbanés kincseidben bíztál,téged is elfoglalnak.Kemós fogságba megypapjaival és a vezetőkkel együtt.
8. Eljön a pusztító minden város ellen,egy város sem menekül meg.Odalesz a völgy, elpusztul a fennsík,ahogyan megmondta az Úr.
9. Adjatok szárnyat Móábnak,hogy elszállhasson,mert városai pusztává lesznek,senki sem lakik bennük.
10. Átkozott, aki az Úr dolgáthanyagul végzi,átkozott, aki kímélikardját a vértől!
11. Gondtalanul élt Móáb ifjúsága óta,és pihent, mint seprőn a bor.Nem öntötték átegyik edényből a másikba,nem kellett fogságba mennie.Ezért maradt meg zamata,illata sem változott meg.
12. De jön már az az idő – így szól az Úr –, amikor csaposokat küldök hozzá, akik megcsapolják, edényeit kiürítik, korsóit összetörik.