17. Mint mezőőrök veszik körül,mert pártot ütött ellenem– így szól az Úr.
18. A te utaid és tetteid okozták ezt.A te gonoszságod miatt történik ez.Bizony, keserves, a szívedig ér.
19. Ó, hogy gyötrődik egész bensőm,elszorul a szívem!Háborog a szívem, nem hallgathatok,mert lelkemben hallom mára kürtszót, a harci riadót!
20. Romlás romlást ér,elpusztul az egész ország.Hirtelen pusztulnak el sátraim,egy pillanat alatt sátorponyváim.
21. Meddig kell még hadijelvényt látnomés kürtszót hallanom?
22. Bizony, bolond az én népem,nem ismernek engem!Fiaim esztelenek,nem értelmesek!Csak arra bölcsek,hogy rosszat tegyenek,de jót tenni nem tudnak!
23. Látom a földet: kietlen és puszta,és az eget: nincs világossága!
24. Látom a hegyeket: megrendülnek,és a halmok mind inognak!
25. Látom, hogy nincs ember,és az ég minden madara elmenekült.
26. Látom, hogy a dúsan termő földpusztává lett,és minden városa összeomlottaz Úr tekintetétől, lángoló haragjától.
27. Mert ezt mondja az Úr:Sivár lesz az egész ország,bár véget nem vetek neki.
28. Ezért gyászol a föld,és elsötétedik ott fenn az ég,mert kimondtam, amit határoztam,nem bánom meg, és nem térek el tőle.
29. A lovasok és íjászok kiáltozásátólmenekül az egész város.Bemennek a sűrű erdőbe,és felmásznak a sziklákra.Minden város elhagyott lesz,senki sem lakik bennük.
30. Hát te, pusztulásra ítélt,mit csinálsz? Bíborba öltözöl,aranyékszerekkel ékesíted magad,festékkel készíted ki a szemedet?Hiába szépítgeted magad:szeretőid megvetettek, életedre törnek!