22. Átokba foglalják őket a Babilóniában élő júdai foglyok, és ezt mondják: Olyanná tegyen téged az Úr, mint Cidkijját és Ahábot, akiket tűzön pörkölt meg Babilónia királya!
23. Mert olyan dolgot követtek el, ami becstelenség Izráelben: paráználkodtak honfitársaik feleségével, és hazug igét hirdettek az én nevemben, amit nem parancsoltam nekik. Én tudom és tanúsítom ezt – így szól az Úr.
24. A nehelámi Semajának pedig mondd meg:
25. Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Te leveleket küldtél a magad nevében Jeruzsálem egész népének és Cefanjá főpapnak, Maaszéjá fiának, meg az egész papságnak, és ezt írtad:
26. Az Úr tett téged Jójádá főpap utódjává, hogy ügyelj az Úr házában minden féleszű és prófétálgató emberre, és zárd kalodába, vagy verd vasra őket.
27. Akkor miért nem fenyítetted meg az anátóti Jeremiást, aki nektek prófétálgat?
28. Hiszen ilyen levelet küldött hozzánk Babilóniába: Hosszú lesz a fogság! Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét!
29. Cefanjá főpap azonban felolvasta ezt a levelet Jeremiás prófétának.
30. Ekkor így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz:
31. Ezt az üzenetet küldd az egész fogoly népnek: Így szól az Úr a nehelámi Semajáról: Mivel Semajá prófétált nektek, pedig én nem küldtem őt, és hazugsággal biztatott benneteket,
32. azért ezt mondja az Úr: Megbüntetem a nehelámi Semaját és ivadékát. Nem marad meg senki közülük e nép között, és nem fog gyönyörködni abban a jóban, amit népemmel teszek – így szól az Úr –, mert beszédével lázított az Úr ellen.