20. Nem szűnik meg az Úr haragja,amíg el nem végzi,és meg nem valósítjaszíve szándékait.Az utolsó időbenfogjátok fel ennek értelmét.
21. Nem küldtem ezeket a prófétákat,mégis úgy igyekeztek;nem szóltam hozzájuk,mégis prófétáltak.
22. Ha közel álltak volna hozzám,akkor az én igéimethirdették volna népemnek,megtérítették volna őketgonosz útjukról és gaztetteikből.
23. Nemcsak a közelben vagyok Isten– így szól az Úr –,hanem Isten vagyok a távolban is!
24. El tud-e rejtőzni valakiolyan helyre, ahol nem látom?– így szól az Úr.Nem én töltöm-e beaz eget és a földet?– így szól az Úr.
25. Hallottam, hogy mit mondanak a próféták, akik hazug módon így prófétálnak nevemben: Álmot láttam, álmot láttam!
26. Meddig tart még ez? Van-e valami a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik saját szívük csalárdságát prófétálják?
27. Úgy gondolják, hogy el tudják feledtetni népemmel az én nevemet álmaikkal, amelyeket elbeszélnek egymásnak, ahogyan őseik is elfelejtették nevemet a Baal kedvéért?
28. Az a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom volt. De aki igét kapott, hirdesse igémet igazán!Mi köze a szalmánaka tiszta búzához?– így szól az Úr.
29. Nem olyan-e az én igém, mint a tűz– így szól az Úr –,vagy mint a sziklazúzó pöröly?
30. Ezért rátámadok az olyan prófétákra, akik egymástól lopkodják igéimet! – így szól az Úr.
31. Rátámadok az olyan prófétákra – így szól az Úr –, akik csak a szájukat járatják, és azt állítják, hogy az kijelentés.
32. Rátámadok az olyan prófétákra, akik hazug álmaikat beszélik el – így szól az Úr –, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel. Pedig nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, és használni sem tudnak ennek a népnek – így szól az Úr.