18. Azért ezt mondja az Úr Jójákimról, Jósiás fiáról, Júda királyáról:Nem fogják így elsiratni:Jaj, bátyám! Jaj, öcsém!Így sem siratják el:Jaj, uram! Jaj, felség!
19. Úgy temetik el, mint egy szamarat.Kivonszolják, kidobjákJeruzsálem kapuin.
20. Menj föl a Libánonra, és jajgass,a Básánon is hallasd hangodat!Jajgass az Abárimon,mert tönkretették barátaidat!
21. Intettelek, mikor még békében éltél,de azt mondtad: nem hallgatok rád.Így éltél ifjúságod óta,nem hallgattál szavamra!
22. Vezetőidet elsodorja a szél,barátaid fogságba mennek,téged pedig szégyenés gyalázat ér akkorminden gonoszságodért.
23. A Libánonon trónolsz,a cédrusok közt van a fészked?!Hogy fogsz majd nyögni,ha rád jönnek a fájdalmak,mint a szülő asszonyra a vajúdás.
24. Életemre mondom neked, Konjáhú, Jójákim fia, Júda királya, ha pecsétgyűrű volnál is a jobb kezemen, még onnan is lehúználak! – így szól az Úr.
25. Azoknak a kezébe adlak, akik az életedre törnek, akiktől iszonyodsz: Nebukadneccarnak, Babilónia királyának és a káldeusoknak a kezébe!
26. Eldoblak szülőanyáddal együtt más országba; nem ott születtetek, de ott haltok meg!
27. Nem térhetnek vissza abba az országba, ahova szeretnének visszatérni.
28. Vajon hitvány, kidobni való holmiez a Konjáhú, aki senkinek sem kell?Miért dobták el ivadékával együtt?Miért dobták őket olyan országba,amelyet nem ismertek?
29. Ország, ország, ország!Hallgass az Úr szavára!