9. Azt gondoltam: nem törődöm vele,nem szólok többé az ő nevében.De perzselő tűzzé vált szívemben,csontjaimba van rekesztve.Erőlködtem, hogy magamban tartsam,de nincs rajta hatalmam.
10. Hallom, hogy sokan suttogják:Iszonyat mindenütt?!Jelentsétek föl! Föl is jelentjük!Akik jóakaróim voltak,mind a bukásomra várnak:Talán rá lehet szedni!Hatalmunkba ejtjük,és bosszút állunk rajta!
11. De az Úr velem van,mint erős vitéz.Ezért elbuknak üldözőim,nem bírnak velem.Igen megszégyenülnek,kudarcot vallanak,gyalázatuk soha nem megy feledésbe!
12. Ó, Seregek Ura,aki megpróbálod az igazat,aki belelátsz a lelkekbe és a szívekbe,hadd lássam bosszúdat rajtuk,hiszen eléd tártam peremet!
13. Énekeljetek az Úrnak,dicsérjétek az Urat,mert kiragadja a szegény ember életéta gonoszok hatalmából!
14. Átkozott az a nap,amelyen születtem,ne legyen áldott az a nap,amelyen anyám szült!
15. Átkozott az az ember,aki hírül vitte apámnak,hogy fiúgyermeke született,és nagy örömet szerzett neki!
16. Úgy járjon az az ember,mint a városok,melyeket földúlt az Úrszánalom nélkül:reggel jajkiáltást halljon,délben harci zajt!
17. Miért nem öltek meg anyám méhében,hogy anyám lett volna a sírom,méhe örökre terhes maradt volna!
18. Minek is jöttem ki anyám méhéből,ha csak gyötrelmet és szenvedést látok,és napjaim szégyenben érnek véget?!