1. Jaj, de megfeketedett az arany,elváltozott a színarany!Szétszórták a drágaköveketminden utcasarkon!
2. Sionnak színaranyat érődrága fiait,jaj, csak cserépedénynek tekintették,fazekas keze munkájának!
3. Még a sakálok is odatartják emlőiketkölykeiknek, és szoptatják őket,de népem leányaioly kegyetlenek lettek,mint a struccok a pusztában.
4. A csecsemő nyelve ínyéhez tapadta szomjúság miatt,a gyermekek kenyeret kértek,de senki sem tört nekik.
5. Akik csemegéket szoktak enni,éhen pusztultak az utcákon,akiket bíborban neveltek,a szemétdombon turkáltak.
6. Nagyobb volt népem bűne,mint Sodoma vétke,amely egy pillanat alatt elpusztult,kezét sem mozdíthatta benne senki.
7. Előkelői tisztábbak voltak, mint a hó,fehérebbek, mint a tej,testük pirosabb volt, mint a korall,mintha zafírból metszették volna őket.
8. Testük feketébb lett, mint a korom,nem ismerni rájuk az utcákon,bőrük a csontjukhoz tapadt,elszáradtak, mint a fa.
9. Jobban jártak azok,akiket fegyver ölt meg,mint akik éhen haltak;azok átdöfve múltak ki,ezek pedig, mivel elfogyotta föld termése.
10. A gyengéd szívű asszonyoksaját kezükkelfőzték meg gyermekeiket,hogy legyen táplálékuknépem összeomlása idején.
11. Szabad folyást engedettharagjának az Úr,kiöntötte izzó haragját.Lángba borította a Siont,megemésztette még az alapját is.
12. Nem hitték a föld királyai,sem az egész világ lakói,hogy be tud hatolniaz ostromló ellenségJeruzsálem kapuin.
13. Prófétáinak vétkei miatt,papjainak bűnei miatt történt ez,akik igazak vérétontották benne.
14. Vakon botorkáltak az utcákon,vértől beszennyezve.Érinteni sem lehetettaz öltözetüket.
15. Félre az útból, tisztátalan– kiáltoztak feléjük –,félre, félre az útból,ne érintsetek!Ha botladozva eljutottak isa pogányok közé, azok azt mondták:Nem maradhattok tovább itt!
16. Maga az Úr szolgáltatta ki őket,nem tekint rájuk többé.A papok személyét nem tisztelték,a véneknek sem kegyelmeztek.
17. Már a szemünk is belefáradt,vártuk a segítséget, de hiába;őrhelyünkről lestük a népet,amely nem hozott szabadulást.
18. Még a lépteinket is figyelték,a szabadba sem mehettünk ki.Elközeledett a vég,letelt az időnk, eljött a vég!
19. Gyorsabbak voltak üldözőink,mint a sasok az égen.A hegyeken hajszoltak bennünket,a pusztában ólálkodtak utánunk.
20. Az Úr fölkentje, éltető leheletünk,foglyul esett vermükben,pedig azt gondoltuk,hogy oltalma alattélhetünk a népek között.
21. Örülj, örvendezz, Edóm népe,aki Úc földjén laksz!Hozzád is odakerül még a pohár,te is lerészegedsz, és pőrére vetkőzöl.
22. Véget ért büntetésed, Sion leánya,nem visznek többé fogságba.De a te bűnödet, Edóm,számon kéri az Úr,és leleplezi vétkeidet.