19. Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra,az ürömre és a méregre!
20. Mindig erre gondol,és elcsügged a lelkem.
21. De ha újra meggondolom,reménykedni kezdek:
22. Szeret az Úr, azért nincs még végünk,mert nem fogyott el irgalma:
23. minden reggel megújul.Nagy a te hűséged!
24. Az Úr az én osztályrészem– mondom magamban –,ezért benne bízom.
25. Jó az Úr a benne reménykedőkhöz,a hozzá folyamodókhoz.
26. Jó csendben várniaz Úr szabadítására.
27. Jó, ha a férfimár ifjúkorában igát hordoz.
28. Üljön hát magányosan és maradjon néma,amikor ráteszik.
29. Hajtsa porba fejét,talán van reménysége.
30. Tartsa oda arcát, ha ütik,tűrje el, ha gyalázzák.
31. Mert nem vet el örökre az Úr.
32. Még ha megszomorít is, irgalmaz,mert nagyon szeret.
33. Mert nem szíve szerint alázzaés szomorítja meg az embereket.
34. Amikor lábbal tiporjákegy ország foglyait,
35. amikor az embert kiforgatják jogábóla Felségessel szembeszállva,
36. amikor megcsalják az embert perében,azt nem nézi el az Úr!