7. Az Úr hűségét magasztalom,az Úr tetteit dicsérem:mindazt, amit az Úr tett értünk,sok jótéteményét Izráel háza iránt,mert irgalmasan bánt velünk,nagyon hűségesen.
8. Mert ezt mondta:Mégiscsak az én népem ez,fiaim, nem tudnak meghazudtolni.Ezért szabadította ki őket
9. minden nyomorúságukból.Nem követ vagy angyal,hanem ő maga szabadította meg őket:szeretetével és könyörületévelő váltotta meg őket.Felkarolta és hordozta őketősidőktől fogva.
10. Ők azonban engedetlenek voltak,és megszomorították szent lelkét.Ezért ellenségükké vált,és harcolt ellenük.
11. De visszaemlékezett népea régi időkre, Mózesre:Hol van, aki a tengerből kihoztanyájának pásztorát?Hol van, aki belé öntötte szent lelkét?
12. Hol van, aki dicső karjávalmegragadta Mózes jobb kezét?Kettéhasította előttük a vizet,örök nevet szerezve magának.
13. Átvezette őket a mély tengeren,mint a lovat a pusztán;meg sem botlottak.
14. Mint mikor a jószágpihenni tér a völgybe,úgy pihentette meg őket az Úr lelke.Így terelgetted népedet,dicső nevet szerezve magadnak.
15. Tekints le az égből,nézz le szent és dicső hajlékodból:Hol van féltő szereteted és hatalmad?Szíved megindulása és irgalmadmiért marad távol tőlem?
16. Hiszen te vagy a mi atyánk,Ábrahám nem ismer bennünket,Izráel nem törődik velünk.Uram, te vagy a mi atyánk,ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.
17. Miért engeded, Uram,hogy letévedjünk utaidról?Miért engeded, hogy a szívünkkemény legyen, s ne féljen téged?Fordulj szolgáidhoz,örökséged törzseihez!
18. Szent néped csak kis ideigbirtokolta szent helyedet,azután ellenségeink taposták.
19. Olyanok lettünk, mintha sohasemuralkodtál volna rajtunk,mintha nem a te nevedrőlneveztek volna el.Bárcsak szétszakítanád az eget,és leszállnál,hogy meginogjanak előtted a hegyek!