12. Hol van, aki dicső karjávalmegragadta Mózes jobb kezét?Kettéhasította előttük a vizet,örök nevet szerezve magának.
13. Átvezette őket a mély tengeren,mint a lovat a pusztán;meg sem botlottak.
14. Mint mikor a jószágpihenni tér a völgybe,úgy pihentette meg őket az Úr lelke.Így terelgetted népedet,dicső nevet szerezve magadnak.
15. Tekints le az égből,nézz le szent és dicső hajlékodból:Hol van féltő szereteted és hatalmad?Szíved megindulása és irgalmadmiért marad távol tőlem?
16. Hiszen te vagy a mi atyánk,Ábrahám nem ismer bennünket,Izráel nem törődik velünk.Uram, te vagy a mi atyánk,ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.
17. Miért engeded, Uram,hogy letévedjünk utaidról?Miért engeded, hogy a szívünkkemény legyen, s ne féljen téged?Fordulj szolgáidhoz,örökséged törzseihez!
18. Szent néped csak kis ideigbirtokolta szent helyedet,azután ellenségeink taposták.
19. Olyanok lettünk, mintha sohasemuralkodtál volna rajtunk,mintha nem a te nevedrőlneveztek volna el.Bárcsak szétszakítanád az eget,és leszállnál,hogy meginogjanak előtted a hegyek!