1. Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot.
2. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült.
3. Így kiáltott egyik a másiknak:Szent, szent, szent a Seregek Ura,dicsősége betölti az egész földet!
4. A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel.
5. Ekkor megszólaltam:Jaj nekem! Elvesztem,mert tisztátalan ajkú vagyok,és tisztátalan ajkú nép között lakom.Hiszen a Királyt, a Seregek Urátlátták szemeim!
6. És hozzám repült az egyik szeráf,kezében parázs volt,amelyet fogóval vett le az oltárról.
7. Számhoz érintette, és ezt mondta:Íme, ez megérintette ajkadat,bűnöd el van véve,vétked meg van bocsátva.
8. Majd az Úr szavát hallottam,aki ezt mondta:Kit küldjek el,ki megy el követségünkben?Én ezt mondtam:Itt vagyok, engem küldj!
9. Ő válaszolt: Menj,és mondd meg e népnek:Hallván halljatok, de ne értsetek,látván lássatok, de ne ismerjetek!
10. Tedd kövérré e nép szívét,tedd süketté a fülét,és kösd be a szemét,hogy szemével ne lásson,fülével ne halljon,szívével ne értsen,és megtérve meg ne gyógyuljon.
11. Megkérdeztem:Meddig tart ez, Uram?Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak,és lakatlanok nem lesznek a városok,a házakban nem lesz ember,a föld pedig pusztává nem válik.