1. Kiálts, ne sajnáld a torkod!Harsogjon hangod, mint a kürt!Mondd meg népemnek, hogy mi a bűne,Jákób házának, hogy mi a vétke!
2. Ők mindennap keresnek engem,szeretnék megismerni utaimat,mint egy olyan nép, amelynek tettei igazak,és nem hagyja el Istene törvényét;igaz döntéseket kérnek tőlem,szeretnének Istenhez közel lenni.
3. Miért böjtölünk – mondják –,ha te nem látod meg,miért gyötörjük magunkat,ha nem akarsz tudni róla?De hiszen ti a böjti napokon ismegtaláljátok kedvteléseteket,mert robotosaitokat hajszoljátok.
4. Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök,sőt bűnösen, ököllel verekedve.Nem úgy böjtöltök,ahogyan ma illenék,nem úgy, hogy meghalljamhangotokat a magasságban.
5. Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik?Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri?Ha lehajtja fejét, mint a káka,zsákba öltözik, és hamut szór maga alá,azt nevezed böjtnek,és az Úr kedves napjának?
6. Nekem az olyan böjt tetszik,amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket,kibontod a járom köteleit,szabadon bocsátod az elnyomottakat,és összetörsz minden jármot!
7. Oszd meg kenyeredet az éhezővel,vidd be házadba a szegény bujdosókat,ha mezítelent látsz, ruházd fel,és ne zárkózz el testvéred elől!
8. Akkor eljön világosságod,mint a hajnalhasadás,és hamar beheged a sebed.Igazságod jár előtted,és az Úr dicsősége lesz mögötted.
9. Ha segítségül hívod az Urat,ő válaszol,ha kiáltasz, ezt mondja:Itt vagyok!Ha majd senkire sem raksz jármot,nem mutogatsz ujjal,és nem beszélsz álnokul,
10. ha kenyeret adsz az éhezőnek,és jól tartod a nyomorultat,akkor fölragyog a sötétben világosságod,és homályod olyan lesz,mint a déli napfény.
11. Az Úr vezet majd szüntelen,kopár földön is jól tart téged.Csontjaidat megerősíti,olyan leszel, mint a jól öntözött kert,mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.
12. Fölépítik fiaid az ősi romokat,falat emelsz a régiek általlerakott alapokra;a rések befalazójának neveznek,aki romokat tesz újra lakhatóvá.