8. Mert úgy járnak, mint a ruha,melyet megrág a moly,mint a gyapjú, melyet megrág a féreg.De az én igazságom örökre megmarad,és szabadításom nemzedékről nemzedékre.
9. Ébredj, ébredj, szedd össze erődet,ó, Úrnak karja!Ébredj, mint hajdanában,az ősrégi nemzedékek idején!Hiszen te vágtad ketté Rahabot,te döfted le a tengeri szörnyet!
10. Te szárítottad ki a tengert,a nagy mélység vizeit,te készítettél utat a tenger medrén át,hogy átkelhessenek a megváltottak!
11. Így fognak visszatérniaz Úr megváltottai is,és ujjongva érkeznek meg a Sionra.Öröm koszorúzza fejüket örökre,boldog örömben lesz részük,a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.
12. Én, én vagyok vigasztalótok!Miért félsz halandó embertől,olyan embertől, aki a fű sorsára jut?
13. Elfelejtetted alkotódat, az Urat,aki az eget kifeszítette,és alapot vetett a földnek?Miért rettegsz szüntelen, mindennapaz elnyomó izzó haragjától,mellyel el akar pusztítani?De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!
14. Hamarosan megszabadul a megkötözött,nem hal meg, nem kerül a sírba,nem fogy el a kenyere.
15. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened,aki fölriasztom a tengert,hogy zúgnak hullámai.Seregek Ura a nevem!
16. Igéimet adom a szádba,és kezem árnyékával takarlak be,amikor újra kifeszítem az eget,és alapot vetek a földnek,Sionnak pedig ezt mondom:Az én népem vagy!
17. Ébredj már, ébredj már,kelj föl, Jeruzsálem!Kiittad már a harag poharát,melyet az Úr keze tartott eléd,az öblös poharat, amelytől tántorogsz,kiittad, kiürítetted.
18. Fiai közül, akiket szült,nem állt mellé egy sem.Fiai közül, akiket fölnevelt,nem fogta kézen egy sem.
19. Két dolog történt veled– még csak nem is szánnak –:pusztulás és összeomlás,éhínség és fegyver– s még csak vigasztalód sincsen.
20. Fiaid aléltan feküdtekminden utcasarkon,mint antilop a hálóban,betelt rajtuk az Úr haragja,Istened dorgáló szava.