15. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened,aki fölriasztom a tengert,hogy zúgnak hullámai.Seregek Ura a nevem!
16. Igéimet adom a szádba,és kezem árnyékával takarlak be,amikor újra kifeszítem az eget,és alapot vetek a földnek,Sionnak pedig ezt mondom:Az én népem vagy!
17. Ébredj már, ébredj már,kelj föl, Jeruzsálem!Kiittad már a harag poharát,melyet az Úr keze tartott eléd,az öblös poharat, amelytől tántorogsz,kiittad, kiürítetted.
18. Fiai közül, akiket szült,nem állt mellé egy sem.Fiai közül, akiket fölnevelt,nem fogta kézen egy sem.
19. Két dolog történt veled– még csak nem is szánnak –:pusztulás és összeomlás,éhínség és fegyver– s még csak vigasztalód sincsen.
20. Fiaid aléltan feküdtekminden utcasarkon,mint antilop a hálóban,betelt rajtuk az Úr haragja,Istened dorgáló szava.
21. Ezért halld meg ezt, te szegény,aki részeg vagy, de nem bortól:
22. Ezt mondja Urad, az Úr,Istened, aki népéért perel:Kivettem már kezedből a poharat,melytől tántorogsz,nem kell tovább innodharagom öblös poharából.
23. Kínzóid kezébe adom azt,akik ezt mondták neked:Hajolj le, hadd tapossunk rajtad!Te pedig olyanná tetted hátadat,mint a föld, mint az utca, amelyen taposnak.