20. Majd mondják még neked gyermekeid,akiktől meg voltál fosztva:Szűk nekem ez a hely,menj odébb, hadd telepedjem le!
21. Ezt mondod majd magadban:Ki szülte ezeket?Hiszen én gyermektelenés meddő voltam,fogságban éltem, száműzötten.Ki nevelte ezeket?Hiszen én egyedül maradtam,honnan valók ezek?
22. Ezt mondja az én Uram, az Úr:Intek kezemmel a nemzeteknek,jelt adok a népeknek,és ölben hozzák haza fiaidat,leányaidat pedig vállukra emelve.
23. Királyok lesznek a gondviselőid,fejedelemasszonyok a dajkáid.Földre borulnak előtted,és lábad porát nyaldossák.Akkor majd megtudod,hogy én vagyok az Úr,nem vallanak szégyent,akik bennem bíznak.
24. El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől,megmenekülhetnek-ea foglyok az erőszakostól?
25. Igen! – ezt mondja az Úr.A hőstől is el lehet venni a foglyokat,és az erőszakostól ismegmenekülhet a zsákmánya.Perlőiddel én fogok perelni,fiaidat én szabadítom meg.
26. Elnyomóiddal megetetemsaját húsukat,megrészegednek saját vérüktől,mint a musttól.Akkor majd megtudja mindenki,hogy én vagyok az Úr,a te szabadítód, és megváltód,Jákób erős Istene.