14. De Sion ezt mondta:Elhagyott engem az Úr,megfeledkezett rólam az én Uram!
15. Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya,nem könyörül-e méhe gyermekén?Ha mások megfeledkeznének is,én nem feledkezem meg rólad!
16. Íme, tenyerembe véstelek be,szüntelen előttem vannak falaid.
17. Fiaid hozzád sietnek,pusztítóid és rombolóid pedigkivonulnak belőled.
18. Emeld föl a tekintetedet és nézz körül:mind összegyűltek, eljöttek hozzád.Életemre mondom – így szól az Úr –,hogy ékszerként veszed föl valamennyit,magadra aggatod őket,mint egy menyasszony!
19. Feldúlt országod pusztán heverő romjaimég szűkek lesznek az ott lakóknak,mert eltávoznak pusztítóid.
20. Majd mondják még neked gyermekeid,akiktől meg voltál fosztva:Szűk nekem ez a hely,menj odébb, hadd telepedjem le!
21. Ezt mondod majd magadban:Ki szülte ezeket?Hiszen én gyermektelenés meddő voltam,fogságban éltem, száműzötten.Ki nevelte ezeket?Hiszen én egyedül maradtam,honnan valók ezek?
22. Ezt mondja az én Uram, az Úr:Intek kezemmel a nemzeteknek,jelt adok a népeknek,és ölben hozzák haza fiaidat,leányaidat pedig vállukra emelve.
23. Királyok lesznek a gondviselőid,fejedelemasszonyok a dajkáid.Földre borulnak előtted,és lábad porát nyaldossák.Akkor majd megtudod,hogy én vagyok az Úr,nem vallanak szégyent,akik bennem bíznak.
24. El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől,megmenekülhetnek-ea foglyok az erőszakostól?