10. Nem éheznek és nem szomjaznak majd,nem bántja őket a nap heve,mert az terelgeti őket,aki könyörült rajtuk,az vezeti őket forrásvizekhez.
11. Minden hegyen utat készítek,kimagaslanak az országutak.
12. Ezek itt messze földről jönnek,azok észak és nyugat felől,amazok meg Színím földjéről!
13. Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld,törjetek ki ujjongásba, hegyek!Mert megszánta népét az Úr,és könyörül a nyomorultakon.
14. De Sion ezt mondta:Elhagyott engem az Úr,megfeledkezett rólam az én Uram!
15. Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya,nem könyörül-e méhe gyermekén?Ha mások megfeledkeznének is,én nem feledkezem meg rólad!
16. Íme, tenyerembe véstelek be,szüntelen előttem vannak falaid.
17. Fiaid hozzád sietnek,pusztítóid és rombolóid pedigkivonulnak belőled.
18. Emeld föl a tekintetedet és nézz körül:mind összegyűltek, eljöttek hozzád.Életemre mondom – így szól az Úr –,hogy ékszerként veszed föl valamennyit,magadra aggatod őket,mint egy menyasszony!
19. Feldúlt országod pusztán heverő romjaimég szűkek lesznek az ott lakóknak,mert eltávoznak pusztítóid.
20. Majd mondják még neked gyermekeid,akiktől meg voltál fosztva:Szűk nekem ez a hely,menj odébb, hadd telepedjem le!