1. Hallgassatok rám, ti szigetek,figyeljetek, távoli nemzetek!Már anyám méhébenelhívott engem az Úr,születésemtől fogvaemlékezetben tartja nevem.
2. Éles karddá tette számat,keze ügyében tartott engem.Hegyes nyíllá tett,tegzébe dugott engem.
3. Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel,rajtad mutatom meg dicsőségemet!
4. Én azonban ezt mondtam:Hasztalan fáradoztam,semmiért, hiába pazaroltam erőmet.De az Úrnál van az én ügyem,és munkám jutalma Istenemnél.
5. Most pedig ezt mondja az Úr,aki már anyám méhébenszolgájának teremtett,hogy Jákóbot hozzá térítsem,Izráelt hozzá gyűjtsem.Ilyen nagyra becsült engem az Úr,Istenemnél van az erőm.
6. Ezt mondta: Kevésnek tartom,hogy Jákób törzseinek helyreállításábanés a megmentett Izráel visszatérítésébenlégy az én szolgám.A pogányok világosságává teszlek,hogy eljusson szabadításoma föld határáig.
7. Ezt mondja az Úr,Izráel megváltója, Szentjeannak, akit megvetnek az emberek,akit utálnak a népek,aki a zsarnokok szolgája:Királyok kelnek föl, ha meglátnak,és fejedelmek borulnak leaz Úrért, aki hűséges hozzád,Izráel Szentjéért, aki kiválasztott téged.
8. Ezt mondja az Úr:A kegyelem idején meghallgatlak,a szabadulás napján megsegítlek.Megőrizlek és megajándékozom általadszövetségemmel népemet,hogy te állítsd helyre az országot,és oszd szét az elpusztult örökséget.
9. Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! –a sötétségben levőknek:Jöjjetek a napvilágra!Útközben lesz élelmük,még a kopár hegyeken is lesz legelőjük.
10. Nem éheznek és nem szomjaznak majd,nem bántja őket a nap heve,mert az terelgeti őket,aki könyörült rajtuk,az vezeti őket forrásvizekhez.
11. Minden hegyen utat készítek,kimagaslanak az országutak.
12. Ezek itt messze földről jönnek,azok észak és nyugat felől,amazok meg Színím földjéről!
13. Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld,törjetek ki ujjongásba, hegyek!Mert megszánta népét az Úr,és könyörül a nyomorultakon.
14. De Sion ezt mondta:Elhagyott engem az Úr,megfeledkezett rólam az én Uram!
15. Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya,nem könyörül-e méhe gyermekén?Ha mások megfeledkeznének is,én nem feledkezem meg rólad!
16. Íme, tenyerembe véstelek be,szüntelen előttem vannak falaid.