8. Nem hallottad, nem is tudtad,sohasem volt nyitva a füled.Tudtam én, hogy milyen hűtlen vagy,születésed óta hitszegőnek hívnak.
9. Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig,dicsőségemért fékeztem magam,és nem pusztítottalak el.
10. De megolvasztottalak, mint az ezüstöt,megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.
11. Önmagamért, önmagamért cselekszem,hogy engedhetném, hogy gyalázzanak?Nem adom másnak dicsőségemet!
12. Hallgass rám, Jákób!Izráel, akit elhívtam!Én vagyok az első,az utolsó is én vagyok!
13. Hiszen az én kezem vetette meg a föld alapját,az én jobbom feszítette ki az eget.Ha szólítom őket, mind előállnak.
14. Gyűljetek össze mind,és hallgassatok ide!Ki mondta meg közületek azt,hogy akit az Úr szeret,az hajtja végre akaratát Babilóniábanés a káldeusok ivadékai közt?!
15. Én, én mondtam meg,el is hívtam őt,vezettem, hogy sikerrel járjon útján.
16. Jöjjetek ide hozzám,halljátok meg ezt!Régen sem beszéltem rejtélyesen,amióta ez történik, jelen vagyok.Most pedig az én Uram, az Úrelküldött engem és lelkét adta nekem.
17. Ezt mondja az Úr,a te megváltód, Izráel Szentje:Én, az Úr, vagyok a te Istened,arra tanítalak, ami javadra válik,azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.
18. Bárcsak figyeltél volna parancsaimra!Akkor folyamként áradna rád a jólét,a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság.