10. De megolvasztottalak, mint az ezüstöt,megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.
11. Önmagamért, önmagamért cselekszem,hogy engedhetném, hogy gyalázzanak?Nem adom másnak dicsőségemet!
12. Hallgass rám, Jákób!Izráel, akit elhívtam!Én vagyok az első,az utolsó is én vagyok!
13. Hiszen az én kezem vetette meg a föld alapját,az én jobbom feszítette ki az eget.Ha szólítom őket, mind előállnak.
14. Gyűljetek össze mind,és hallgassatok ide!Ki mondta meg közületek azt,hogy akit az Úr szeret,az hajtja végre akaratát Babilóniábanés a káldeusok ivadékai közt?!
15. Én, én mondtam meg,el is hívtam őt,vezettem, hogy sikerrel járjon útján.
16. Jöjjetek ide hozzám,halljátok meg ezt!Régen sem beszéltem rejtélyesen,amióta ez történik, jelen vagyok.Most pedig az én Uram, az Úrelküldött engem és lelkét adta nekem.
17. Ezt mondja az Úr,a te megváltód, Izráel Szentje:Én, az Úr, vagyok a te Istened,arra tanítalak, ami javadra válik,azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.
18. Bárcsak figyeltél volna parancsaimra!Akkor folyamként áradna rád a jólét,a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság.
19. Annyi utódod lenne,mint a tenger partján a homok,méhed gyümölcse, mint a porszem:Neve nem veszne ki,nem pusztulna el előlem.
20. Menjetek ki Babilóniából,fussatok ki a káldeusok közül!Ujjongó hangon mondjátok el,hirdessétek és terjesszétek a föld határáig!Mondjátok: Megváltotta az Úrszolgáját, Jákóbot!
21. Nem szomjaznak, amíga pusztán át vezeti őket.A kősziklából vizet fakaszt nekik,megnyitja a kősziklát,és víz ömlik belőle.
22. Nincs békességük a bűnösöknek!– mondja az Úr.