1. Ezt mondja az Úrfölkentjének, Círusnak,akinek megfogtam a jobb kezét,népeket terítek le előtte,és királyok övét oldom meg,kitárulnak előtte az ajtók,nem maradnak zárva a kapuk:
2. Én megyek előtted,a rögös utat elegyengetem,az ércajtókat betöröm,és a vaszárakat leverem.
3. Neked adom a sötétség kincseit,az elrejtett drágaságokat,hogy megtudd: én vagyok az Úr,aki téged néven szólított, Izráel Istene.
4. Szolgámért, Jákóbért,választottamért, Izráelértszólítottalak neveden,híres nevet adtam neked,noha nem ismertél.
5. Én vagyok az Úr, nincs más,nincs isten rajtam kívül!Én öveztelek föl, noha nem ismertél.
6. Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig,hogy nincs más rajtam kívül,én vagyok az Úr, nincs más!
7. Én alkottam a világosságot,én teremtettem a sötétséget,én szerzek békességet,én teremtek bajt,én, az Úr, cselekszem mindezt.
8. Egek, harmatozzatok a magasból,hulljon igazság a fellegekből!Táruljon fel a föld,és teremjen szabadságot,sarjadjon igazság is vele!Én, az Úr, teremtettem mindezt.
9. Jaj annak, aki perbe száll alkotójával,bár csak egy a földből készültcserépedények között!Mondhatja-e formálójának az agyag:Mit csinálsz?És a készítmény ezt:Nem ügyes a kezed?
10. Jaj annak, aki ezt mondja apjának:Miért nemzettél?– és anyjának: Miért vajúdtál velem?!
11. Ezt mondja az Úr,Izráel Szentje és alkotója:Kérdőre akartok vonni fiaimat illetően?Parancsolni akartok kezem munkájában?